Néhány vers a  ,, A megfagyott  nap " verseskötetemből :

 

Istenek

 

Térbrn és időben a kék bolygó változó

Minden mozog benne de valami állandó

Korszakok kultúrák váltogatják egymást

S régóta a földet emberek uralják

 

Láthatót s láthatatlant le akarnak győzni

Mi utjukban áll el kell tüntetni

Azt hiszik magukról ők már az istenek

ki gonosz ki jó  de ebben egyetértenek

 

Kiszakadtunk régen a teremtő karjából

Elfeledtünk mindent az akkori szavakból

Az eszme mi alkotott nem számít már nekünk

Már nem vagyunk gyermekek felnőtté lettünk

Kinőttünk lassan a gondviselés alól

Hogy mi kell nekünk tudjuk már nagyon jól

Egyszerű megoldás a tiltott gyümölcs mese

El sem hiszi az már kinek van rá esze

Mi lett velünk akkor hogy gonosszá váltunk

S hogy ne töprengjünk rajta nevet is adtunk

 

Meg van a felelős meg van már a bűnbakk

 

Mi ártatlan lelkek csapdába estünk

Valahol nagyon játszanak velünk

Hárítsuk gazságunk egyetlen szóra

Kényelmes a csapda nem tehetünk róla

 

Nahát nahát de mi istenek vagyunk

Van nekünk bőven szabad akaratunk

Van nekünk eszünk némelynek túl sok

Az Isten és Sátán nem elég okosok

 

Mindkettő markunkban mi játszunk már velük

Felidézve őket egymást ijesztgetjük

 

 

 Hatalom

 

Bőzlik itt minden csillogó színházban

Hamis fény tündököl rothadó világban

Ékszerek s gazdagság kékfényben ragyog

Minden pénz mocskos minden kincs lopott

 

Ellopott dallamok  ellopott képek

Lemezre felvett  émelygős filmek

Pezsgő a pohárban más dolgozott érte

Fizetését ezért hiába kérte

 

Dobtál neki csontot hogy legyen mit rágjon

Hogy elkopjon nyelve és ne kiabáljon

Hamis mosolyt adtál s igéretet neki

Hogy gyermeke majd a mézet is eheti

 

 

Parfümöd draga de kénszagú tested

Pudered nem födi kegyetlen képed

Gazdagság s hatalom minden a tied

Lépted nyomán szenved sír a sok gyerek

 

Apjuknak hite volt ők már csak koldusok

Marionett babák ingyenes zsoldosok

Hirdeted mindenhol az igéret földjét

De begyüjtöd magadnak nyomorultak bőrét

 

Ruhád és cipőd emberbőrből készült

Márványpalotád sírokra épült

Magaslatáról nem látsz le a földre

Mások ölnek most már nevedben és érted

Véráztatta minden amire taposol

Elloptad a földet s bolygókról álmodol

 

 Ha létezünk

 

Kérdenéd honnan jössz miért küldtek ide

Mit akarnak veled e földi börtönben

Kérdenéd mért vagy itt ki küldött ide

Istennek s ördögnek vagy a játékszere

 

Dobálják testedet marakodnak érte

Hogy elvegyék lelkedet mindkettőnek kéne

Nem kapsz feleletet csodát nem látsz soha

Fuldokló lelkedet tested beszorítja

 

Nem láthatod soha a teremtő képét

Örök titkainak fényét vagy sötétjét

Pokol vagy menyország küldött hát ide

Honnan jössz hová méssz nem tudja senki se

 

Megírott sorsodat a csillagok sem látják

Sötéd köd borítja de sirodat ássák

Kiásott sirok eltemetett testek

Bizonyság-e mindez hogy emberek éltek

 

Vgyunk-e e földön vagy csak égi képzet

Megalékottak talán mint egy mozgó képet

Talán csak gondolat talán itt sem vagyunk

Álmodó semminek látomása vagyunk

 

A vers

 

Ne kérdezd miért írok én verseket

Testem agyam lelkem nem ad feleletet

Távoli muzsika dobok dőrgő hangja

Lüktet fülembe s a szavaim csalja

Elő megsebzett lényem rejtekéből

Nem ismert énem lelkem legméjéről

 

Nyomor gazság romok

Haldokló angyalok

Elárult nemzetek

ellveszett istenek

 

 

Rémület jajszó zokogás kín

Nem hagy nyugodni a lelkem is sír

Százezrek fájdalma nyilallik szívembe

Becsapottak vére folyik ereimbe

Százezrek kiáltnak egyszerre szavammal

Százezrek szíve az enyémmel dobban

 

Itt állnak mellettem szenvedők sorai

Nappal és álmomban nem hagynak nyugodni

Keserűséggel bánattal felvértezett sereg

Semmijük sincs már nincs mit veszítsenek

 

Elszántan állnak magasan és mélyen

Kizárva mindenből keserű kenyéren

 

Itt állnak melettem való és látomás

Múlt jelen és jövő nincs köztük állomás

Összefut minden egy végtelen dalban

Robbanásra készen mint egy atombomba

 

Könyvtárban

 

Könyvek a könyvtárban számtalan gondolat

Elpusztult életek leírott szavak

Vissyzatükrözödő emlékeknek háza

Tudástöredékek összegyűjtött váza

 

Múzsák és csillagok diktálta szöveg

Fantázia tudomány és szerelmi történet

Irkáltak firkáltakeszesek bolondok

Nyílnivágyó agyak gazdagok koldusok

 

Leíták mit láttak s kiadták álmukat

Költők polihisztorok és hatalmasak

Valamennyi könyvben éetek alszanak

Eszmék látomások fikciók szavak

 

Meg van írva minden alfától elkezdve

Újraéled ismét olvasók lelkében

Örök élet rejlik lapjaiok között

Múlt jelen és jövő mind ideköltözött

 

Sors

 

Rozoga magnó összetört láda

Mindenki szerette és kiasználta

Nem régi szegény nem gépek mumjája

Tavaly még mindenki őt imádta

 

Mára már roncs ő kiégett lélek

elnémúlt hangja nem szól az ének

Meghalt a dal és meghalt a szó

Pókháló takarja s lepi a por

 

Ott gubbaszt betegen egy rossz óra mögött

Száz éve nem használt kacatok között

Nem kérdi senki mi lett a sorsa

Új CD lejátszó került a polcra

 

Álmában ismét imádott király

Fényezett doboza csillog és vidám

Nélküle nincs buli mindenütt ott van

Minden lány szíve csak érte dobban

 

Álmában ismét imádott király

Szárnyal a dal és forog a világ

Jól ismert muzsika felszáll az éjben

Úgy érzi táncol a cikázó fényben

 

Kínos az ébredés szétfoszlik álma

Nagyfogú patkány a drótjait rágja

Nedvesség kínozza megfázott testét

Minden darabjáról pattog a festék

 

Rohanó világban lemondtak róla

Ha kérdené valaki mi lett a sorsa

Hatalmas szemétdomb ott van a sirja

S új CD lejátszó kerűlt a polcra

 

Végtelen élet

 

Szegény táj könnyezett hosszúéjszakán át

Szeretőjét kereste ki elhagyta - a nyárt

Harmatkönnyes szeme mindennek ég alatt

Fázósan ébred lomb galy haraszt

 

Reszket a falevél sápadt és szomorú

Szerelmi bánatból alotti koszorú

Készül lassan és csendben de biztosan

Tudja fű virág levél hogy mindennek vége van

 

Kedvesük ott maradt az eltelt napokban

Vidám forró csillogó elmaradt órákban

Nincs ki vigasztalja nem jön már biztatás

Elhagyta őket elmúlt a szép és meleg nyár

 

De haldokló sárguló mélabús délelőtt

Halvány nap érinti ujjával a mezőt

Bársonyos enyhe szél megvigasztal mindent

Utolsó kenetként elsuttog egy verset

 

A természet bibliája legszebb szavait

Suttogja fülükbe s az élet szavait

Ne félj a haláltól ne sirasd a régit

Örök élet felé a hit kaput Nyít

 

 

Emberi sors

 

Kígyók síklók és varangyok

Tüzet fújó vaspatkányok

Elgázolnak eltaposnak

Lépésnyi helyet sem hagynak

Az iszap már torkom fojtja

Békanyállal tele szájam

Hova lépjek merre álljak

Minden fertő minden átok

Démonok és boszorkányok

Ördög pokol elborít

Itt a jó már nem segít

 

Földön iszap égen átok

Emerek már nincs hazátok

 

Napot takar savas felhő

Fekete ég nincs megmentő

Nincs gondolat csak zűrzavar

Nincsen eszme csak ricsaj

Nincs egy árva hervadt virág

Körülötted minden lángban

Füstel elszállt már a hála

Szenes ágak égett füvek

Hol van a föld már nem a tied

Krákog hápog széjjeltép

Átkozódik minden nép

 

Földön iszap égen átok

Emberek már nincs hazátok

 

 

Választási mondóka

 

Fázós rongyos embersereg vacog reszket és didereg

Koplal néha naphosszat s a jövőt lesi mit hozhat

Tátja száját ámélkodva ígéretre várakozva

Sűltgalambról álmodozva fénycső előtt kuporogva

Várja a nagy varázslatot a tavaszt és hüllűtáncot

De a mágus nem int mégse nem sikerűlt kisérlete

Pedig hittek vakon neki hogy mit ígért telyesíti

Csodálkoznak egyre jobban defeleszmélni mégse tudnak

Hogy sült galamb repül most is de a bambát elkerüli

 

Ahhoz repül aki fent van s packázik a frázisokkal

Tömi agyunk félszavakkal korrupciós maszlagokkal

 

Fejünk tele gyomrunk korrog

Járvány tombol kutya morrog

A pénztárcánkban fúj a szél

S tálcát kap ki jól beszélt

És beállt a kigyótáncba

A múlt őszi nagykampányban

 

Az igéret földje messze Bábel tornya felépítve

Pénzzavar és idegkáosz kezelése igen káros

Politikus javallatra elmebeteg zőrzavarra

Sokkot ajánl a kuruzsló működik a vérszipó

 

 

Választási mondóka

 

Lennék vitéz majdan hajdan

Fenn a hegyen ólomkardal

Belvárosi pocsolyában külvárosi mahalában

 

Hegyen- völgyön rugnám a port

Egész nap csak innám a bort

S prédikálnék vizet nektek pápamódra eretnekek

 

Pius János és Behemót

Nem látott még ennyi jót

Kékpalástu szoknyás király lehetnék ha azt akarnám

 

Mert az a király az az úr

Ki megnyeri a háborút

Kardal ágyuval vagy bottal csörtet gázol nagy harangal

 

Keresztes zászlós hadjáratban

Sáros rongyos nagyvárosban

Választási kampányokban szólhatna a handzsa -bandzsa

 

Lehoznám a napot holdat

Igérném a csillagokat

Deszkakastély szalmatornya enyém lenne kis falumban

 

Tépett rongyos udvaroncok

Lógatnák a nagy koloncot

Elől- hátul körülöttem hogy kicsordulna a könnyem

Látva e nagy kutyatáncot bégetést és alázatot

 

A költő

 

A múltkor írtam egy verset a szavakról

Jól belegabalyodtam

Egy csomó nyelvtani szabály

Ragozás fokozás szótő és előszó

Főnév ige és melléknév

A melléknevek nem fontosak

Pedig milyen szépen is hangzanak

...zöld falevél

...Fehér liliom

Hogy egy autó milyen színű

A fiu kékszemű vagy zöld

Az már csak esztétikai kérdés

Az ismerősök melléknevei nem fontosak

A társaságban azt mondom Péter

Az emberek kacagnak

Ha azt mondom Dezső

Szomorúan bólogatnak

És emlegethetek farkast bárányt vagy bogarat

és beszélhetek egy ismeretlen költőről

A melléknevek nem fontosak

Kit érdekel hogy szegény vagy gazdag

Kit érdekel hogy normális vagy hülye

Kit érdekel egyáltalán hogy milyen a verse

 

 

Szerelem

Sötét falak közt egymagam vagyok

Elmúlt éveimről s rólad álmodom

Felidézett képek visszahoznak hozzám

Úgy érzrm itt ülsz mellettem némán

 

Kőfalak zárnak be egyszemélyes börtün

Magam választottam százmillios földön

Nélküled nem kel se virág se barát

Magas égből a szó hiába kiált

 

Csillagok hiába ragyognak az égem

Se ember se Isten nem vigasztal engem

 

Sötét falak közt csak egymagam vagyok

elmúlt éveimről s rólad álmodom

Felidézett képek visszahoznak hozzám

Úgy érzem itt ülsz mellettem némán

 

Itt vagy mint régen csak szólnom kell s eljössz

Tudom még lelkedben valami hozzám fűz

Véletlen pillanat csodahozta varázs

Ámító szerelem ki nem alvó pazázs

 

 

Búcsú nélkül

 

Erdei utak kanyarodnak a hold felé

Valamit keresnek

Hajdani éjszakák emléke kinozza

Valamit elveszítettek

Csak a legöregebb nyugodt ő tudja

A hold a farkasoké

Tündérek ott nincsenek mit keresnének

A hold még soké másé

De a tündérek nem ott rejtőznek

Erdei pázsítik

s a tisztás

Még jól emlékeznek az utolsó táncra

Az öreg már aluidt

A tündérek alig érintették... fel sem horkant

De egy szépasszony visszajött felébresztette

Valamit keresett de nem találta

Elment örökre

És a többi tündér...ők se jöttek... a tisztás

már rág nem látta őket

Erdei utak kanyarodnak a hold felé

Valamit keresnek

Árnyalatok

Az árnyalatok efutnak mellettünk

Nnics éles határ

Van piros van zöld

Vannak jók vannak rosszak

Ez utóbbit fokozni már nem érdemes

Árnyalni ugyan nem

Megtalálod őket egyhelyen

Kis emberek

Az egyik

Hoztál egy palack vizet a tengerbe

Ne vitatkozz jól emlékszem

hogy bolti palackozott víz volt

Ahogy ismerlek csak úgy

Leemeldet a pocról

A másik

Korsóval vittem a kútból merítettem

És vittem erdei források vizéből is

És vittem esővizet néhányszor

És vittem mindenféle vizet

Amit még emberek nem ismernek

Aki végig hallgatta a vitát

Két bolond

A tengerbe nem kell vizet vinni

A tengerbe csak a nagy folyók

vihetik a vizet

és

fentről a fellegek

A ti vizetekre nincs neki szüksége

És ne is várjátok hogy megköszönje

Egyedül

Valaki fogta már

Egyszer a jobb kezed

Azóta már csak

Ujjak közt átsuhanó árnyék

Megmozdul a levegő

És árnyékok mindenfelől

A kezedben tartod némelyiket

És fényeket is tartasz tenyereden

És ujjaid görcsösen

Szorítják az álmokat

De a bal kezed még szabad

Ujjaid érintetlenek

Valaki megérintene

De elhúzod kezedet

Ehhez nem nyúlhat

se ember

Se szellemek

 

Ördögi kör

Bezárva nyugodtan páncélban élek,

Nem térnek vissza már a múló évek.

Az egykoron vérző szív beheggedt már régen

Nem is szív kő talán ami lüktet ott bent

Álruhába öltözve botladozva járva

Nem tudni miért s mi után kutatva

Forgatom életem éveit hangtalan

Észrevétlen csendben szürkén láthatatlan

Fekete valóság álmodó léleknek

Kitörni vágyó tehetetlen fénynek

Látható és láthatatlan erők zárva tartnak,

Sötét dobozban csak saját magamnak.

Hasztalan kínlódás tévelygés és álom,

Lenne meztelen lélekkel dobozból kiszállnom.

Sebezhető énem kutyáknak nem adom,

De jaj kívülről törik már dobozom.

Az ördög nem nyugszik

Ha a zárkán nincsen kereszt,

Kitépi szívedet kitépi lelkedet.

S mily csodás az ördög, kék szeme van néki,

Jéghideg szívedet hamuvá perzseli.

Nem mondja miért jött mi szándéka véled,

Csak jön, zúz, pusztit s elámít téged.

Egykoron hiába győztelek le oly könnyen,

Visszatér ő százszor és mindig másképpen.

Azt hiszed angyal s nincs is neki szarva

Édes a nézése édes a mosolya

Páncél dobozod miszlikbe törik

Csupasz tested varázslatban úszik

Letérdelsz előtte a szolgája lettél

Fénylő szemeiddel gyerekké tettél

Lelkemnek szennye eltűnt a dobozzal

Tiszta és szerelmes vagyok mint egy angyal

Mondanád félhangon de hangod elcsuklik

A mámor és varázslat egy perc alatt szétfoszlik

Eltelt éveid karmai torkodon

S tudod már ki vagy kívűl a dobozon

S tudod hogy ki a kékszemű csoda

Ámítás és álom pokol fajzata

De nem tudsz ellenállni térdre borulsz ismét

Ima

Uram ha nem vagy kérünk hogy legyél

Legyen a hangod selymes és kemény

Ha nem mondtad egykor

LEGYEN VILÁGOSSÁG

Ideje szólnod a világ már rég vár

Nehéz itt élni a te szavad nélkül

Tisztának maradni szeretet nélkül

Teremtsd meg magad ha nem voltál eddig

Legyen szavad ÉLET REMÉNY és HIT

Ha voltál és elhagytál térj vissza hozzánk

Minden nap hívunk hozzád szól imánk

Mentsd ki a sárból esendő lényünk

Mutasd az utat hogy emberként éljünk

Szabadíts ki minket átkunk börtönéből

Tökéletlenségünk kínunk sötétjéből

Adj nekünk örök fényességet

Adj nekünk örökre gyermeki lelket

Szomorú...

Szomorú dalokat miért énekelek

Hajdani nyarakra miért emlékezem

Csengő vidámságból miért lett múlt

Ki vette el tőlem ami a legszebb volt

A napnak fényét az égnek kékjét

Arcodnak fényét szemednek kékjét

Hova lett mosolyod hangod érintése

Csillogó napoknak örökös reménye

Hangos éjszakák szerelmi tánca

Egykori csókjaid remegő varázsa

Elvettek tőlem vagy talán elmentél

Magas falat közénk csendből építettél

Csak szomorú dalaim maradtak meg nekem

S néhány sor mely terád emlékeztet

Ezért énekelek én szomorú dalokat

Ezért sírok át éjjeket napokat

Ezért nem tündököl se csillag se nap

Ezért lett szomorú a sok vidám dal

Megszólal az erdő

Istennek fiai itt állunk évezredek óta

Felállva szépen csatarendben ahogyan ő akarta.

Legyőzhetetlen katonái vagyunk e földnek

Nem rettent meg minket se ember se természet.

Kiálltunk mi eddig sok százezer csatát

Mert ki ideküldött mindig vigyáz reánk

Ez a sorsunk ez a hívatásunk

Hogy a földre örökké vigyázzunk.

S mi csak állunk dacosan büszkén

Hegyeken völgyekben dombokon egyként

Hiába törnek ránk évezredes ellenségek

Elpusztíthatatlan katonái vagyunk e földnek

Nem vagyunk zsarnokok nem vagyunk hódítók

Mi csak békét és életet akarunk

Mert életünk biztosíték de halálunk temető

Ezért küldött ide minket a teremtő

Ha meghalunk már nem jöhet megmentő

Nem jöhet már semmi akkor már késő

Már nem lesz ki megvédje a földet

Velünk pusztúl minden ki ellenünk vétett

e magasztos hívatásunk tudatában állva

Nem hajlunk meg semmi előtt ebben a világban.

Hiába tőrnek ránk orkánok tüzek

Éles fejszék pusztító emberek

Mi csak állunk nemzedékről nemzedékre

Fegyvertelen katonák sok ellenséggel szembe

Egyetlen fegyverünk tudatunkba vésve

Hogy élnünk kell minden veszély ellenére

S ez őstudat él bennünk ez egyetlen reményünk

De ne higgyétek hogy mi soha sem kesergünk

Minden kis sikoltás közös fájdalommá válik

Mikor szüleink gyermekeink búcsúszava hangzik

Minden fejszecsapás egyetlen fájdalom

Minden egyes ágért sírni tudunk

S ha elveszünk egyszer kihalunk egy szálig

A föld amit védtünk kopárrá válik

Faragott kövei nem vigyáznak rátok

Magas falakat hiába raktok

Hiába gyűjtőtők aranyat gyémántot

Azok megmaradnak de ti velünk haltok

 

Földi alkotás

Földi életemhez kötnek boldog percek

Boldogtalan órák kicsinyes remények

Felvirradt reggelek borúja napfénye

Érzékelt valótlan-valós világom kék ege

Egy élet tükrében csodás boldog lenni

Elfeledt életemre soha nem gondolni

Ha voltam e világon ki voltam s mi végett

Hiába kutatom nem jöhet felelet

Ha voltam is valaki király vagy rongyos

S álmodtam magamnak új testet új sorsot

S lebegtem boldogan vagy kínzó tűzben ott túl

Mit számít nekem ha ezt most nem tudom

Hiábavaló kérdések halmaza

Észbontó tudomány mágusok hatalma

Évezredek óta megírott formulák

Mit számít nekem a földön ideát

Ha nem vagyok boldog szídjam régi énem

Amiért rosszul írta meg a létem

Ha itt vagyok e helyen hol nincs éppen édenkert

E században mikor kevés a hit és sok a gyűlölet

Felelősséggel ezért nem terhelem magam

S azért se hogy mi leszek ha visszatérek majdan

Angyali álmaim ha vannak is nékem

Nirvánában élni nem akarok mégsem

Nem vagyok sátán de szent sem tudok lenni

Tökéletlen halandóként tudok csak élni

S csodálni tovább e földi alkotást

Melyet teremtője maga is megcsodál

Mikor unalmában néha áttekint a földre

Azt mondja boldogan - bizony megérte -

Bölöni Farkas Sándor

Élt egy fiú Szélelyföldön álma messze járt

Kicsi háza ablakából a nagyvilágba lát

Törzsgyökös ő nemes fiu de szegény és szomorú

Mert a vágyak messze hívják s az élet oly sanyarú

Faeke és kantár vége ez a sors vár őreá

Kapanyél és kasza éle itthon apja birtokán.

S ez nem minden mert rút az élet

Bevonulni kötelező minden székely határőrnek

Közeleg az idő már várja őt a nagy kaszárnya

Testét lelkét követeli az osztrákok vasigája

Határőr volt minden őse harcos székely nemzetség

Ki hazáját védte eddig ha rátört az ellenség

Farkas Sándor családjában nem volt férfi aki gyáva

De idegenek érdekeit képviselni nem kivánja

Álmai őt messzebb hívják,nem kell néki csatatér

Érzi hogy tollal a kezében ennél százszor többet ér.

Kard helyett ő tollra vágyik így küzd ő a népéért

Küzdeni egy szebb jövőért életének ez ad célt

Az élet ám kemény harcos s kemény a valóság

Megbuktat az minden embert aki vele szembeszáll

Ne akarj te egyéb lenni mint apád és nagyapád

S akkor bizony egyszerű lesz számodra a nagy világ

Ezt mondaná aki gyáva és megijed sorsától

De ő harcos küzdő lélek tört szárnyal is tovább száll

Útjában már nem állhat császár tenger oceán

Látja már az új világot s abban népe jobb sorsát

Székelyek csak küzdeni kell s az Isten is megáld

Megfagyott nap

Vicsorgó télben kopog a léptem

Jeges virágok minden képen

Hideg az úton hideg a házban

Nem ég a tűz a vaskályhában

Hol van a régi csók

Emlékét nem érzem

Az egykori nyárnak melegét keresem

Megfagy a lélek megfagy a szív

Hideg a testem szeretőm sír

Sírnak a kutyák sírnak az ágak

Zúzmora borítja vacogó szájam

Hol van a régi csók

Emlékét nem érzem

Az egykori nyárnak melegét keresem

Távoli csillag melege messze

Didergő égbolt fénye reszket

Drótkerítések tövében farkasok állnak

Kocogó foggal bárányra várnak

Hol van a régi csók

Emlékét nem érzem

Az egykori nyárnak melegét keresem

Farkas és bárány egyformán éhes

Kutya és ember ölni képes

Éhes macskám a szemem kivájja

Nagyapám szelleme sem jár már a házba

Szóljatok gitárok

Ködös úton már jó messze járok

Nem sírnak utánam a nyári virágok

Átkozott hideg ősz kegyetlen dér

Letépte szirmukat meghaltak rég

Száraz kórók jelzik egykori életük

A madarakkal a nyár örökre elrepült

Ködös úton csak lépkedem egyre

Nem kiált utánam egyetlen ember sem

Átkozott gyűlőlet kegyetlen méreg

Elveszett a szeretet meghalt a lélek

Üres testű rémek lábon járó holtak

Nem is emlékeznek hogy emberek voltak